A szakítás szabályai

A szakítás se nem egyszerű, se nem jó dolog. Ha már úgy érzed, nincs tovább, akkor segítségedre lehetnek az alábbi sorok.

Először is, bármilyen finoman és okosan csinálod, a szakítás sehogy sem lesz kellemes. Tudod hogy mi vár rád. Te lesz a "rossz". Ne érezd emiatt rosszul magad, hiszen okkal teszed, amit teszel. Magadért teszed, egy boldogabb jövőért, mert így nem jó neked.

A végső beszélgetés előtt, végy nagy lélegzetet, tisztítsd meg tudatod a kétségektől. Legyen számodra kristálytiszta: véget kell vetned a kapcsolatnak. Rakd félre a bonyodalmakat. Maradj az egyszerű megoldások mellett, amennyire lehet.

A következő, ami nagyon fontos, nem kell megindokolnod a szakítást. Ha elkezded sorolni az okokat, a végén csak belebonyolódsz a magyarázkodásba, a féligazságokba, pedig nincs miért. A szerelem sem egy megfogható, racionális dolog, úgy az ellenkezője sem az. Ez van és kész! Ettől még ugyanolyan jó ember vagy, mint voltál. Sőt, bátor és őszinte is.

Nagyon fontos, hogy lény kíméletes, de egyenes és határozott. Nem az a szándékod, hogy megbántsd a másikat. Az a cél, hogy lezárjátok a kapcsolatotokat és mindketten továbblépjetek. Viszont semmiképp se legyél gyengédebb, mint határozott.

Ha eddig eljutottál, akkor gondolatban már végeztél a kapcsolattal. Lezártad a dolgot. A beszélgetés után tényleg "engedd el" a másikat. Ne elemezgesd a történteket, ne töprengj a múlton. Megtörtént, elmúlt, továbbléptél.

Persze, mindez nem ilyen egyszerű. Sokszor eszedbe fog jutni a szakítás, esetleg még időnként megbánást is érzel. Ez azért van, mert a lelkünk mélyén a mondatok végén sokszor vessző van és nem pont. Ott semmi sem annyira végső, mint a való világban. Semmit sem lehet egy vágással befejezni. Jöhetnek-mehetnek ellentmondásos gondolatok, de egyvalamit nem tehetnek: nem akadályozhatják meg a gyors és tiszta, lehetőségekhez képest egyszerű szakítást.

De emlékezz: ezzel magadnak és a másiknak is jobbat teszel.